- 05/15/2012
Nem írtam egy ideje. Szombat nagyon jó volt, habár délután akadt egy kis magamba fordulás a domb tetején, de csak magamba. A szabadnapomat alvással töltöttem, s amikor épp nem aludtam, akkor sírtam. Vagy két órát, ha nem többet. Látszott is a szememen este, amikor kimentem a lengyelek elé a Főtérre. Éjfél volt már, mert elhúzódott a Segesvározás, de megérte, azt mondták. Elkísértem őket a bentlakásig [6-an közülük az Economicaban laknak], aztán ott is maradtam egy sör és két üveg bor mellett, néha alatt. Nem tudom, mikor vittek haza, de azt hiszem, hánytam a taxiban. Emlékfoszlányok. Álmodtam sokat utána, de nem maradt meg. Megébredtem egyszer, majd visszaaludtam, s úgy rendesen 1-kor keltem fel. 2-re már kellett menni, segíteni a lengyeleket kutatási témát választani és megválaszolni a kérdéseiket. Esett, tehát kocsmában történt az egész. 6 órát kocsmáztunk, én meg végig szédültem, fájt a hasam és hányingerem volt elég rendesen. De amíg vártam őket a kocsmázás előtt, összefutottam Lacival [rég nem láttam], s pont a zöld harisnyámban voltam, amire annak idején azt mondta, hogy. A kocsmában az volt a jó, hogy az utolsó 2 órában kizárólag angolul beszéltek. Nagyon kell figyeljek olyankor, de a nagy részét megértettem, s válaszolgattam szépen angolul. Ha még maradnának egypár hónapot, jót tenne. Onnan direkt vacsorázni mentünk egy vendéglőbe, onnan meg újból kocsmázni, de ezúttal az egész csoporttal. 1 körül a BCJ-ből lementünk a Stufba, s buliztunk. Már nem olyan a bulizás, mint régebb, érzem, hogy könnyen fáradok, nem tudok úgy mozogni, mint régebb, túl hangos a zene [habár ezzel régebb is bajom volt]. De jólesett. Persze, lement egy tequila meg valami sor is, aminek a végét ott hagytam [ilyent sem csináltam még soha]. Úton hazafele pedig egyre jobban ereszkedtem bele a tüskékbe. Add Comment Lengyelekkel 2 05/12/2012
Az este volt román konyha műhely a lengyel kozpontban. A lányok készítettek vinetát, puliszkát, valaki hozott salátalevest, töltött káposztát és szőlőlapit, házi bort és házi pálinkát. Ez utóbbiból volt a legtöbb, 8 liter.Kb. 40-en voltunk, tehát jutott elég mindenkinek. 6-kor kezdődött az egész, 11-kor pedig átköltöztünk [aki még bírta] a tó partjára a maradék vinetával és néhány üveggel. Láttunk kacsákat, tehát tiszta jó volt. És beszélgettem Kasiaval meg Edytavál, akikkel eddig nem nagyon. Amikor már csak 8-10 ember maradt, elmentünk Marahoz silent partyt tartani. Egy emelettel lennebb valami baba lakik, aki minden zajtól felébred és sír, de a többi szomszéd is elég érzékeny a zajra, ezért mindegyre ssssss-ztünk, amikor valaki mesélés közben átváltott hangosabbra. Ez is jó volt, mert úton Marahoz beszélgettem Mihałłal, ott meg Karolinával [vééégre foglalkoztam egy kicsit vele is] és Olaval - az elsővel meg az utolsóval eddig nem sokat, Krakkóban sem. Szóval tiszta szép esténk volt, csak már eléggé ki voltam fáradva a tegnap is, most meg... És hiába aludhattam volna háromnegyed 8-ig, úgyis megébredtem negyedkor. A tegnap is pont így jártam. Holnap szabadnapom lesz, nem megyek velük Segesvárra, de már látom, hogy akkor is meg fogok ébredni negyed 7-kor. Oh well.. Na de most indulok, mert Torda és Torockó. Lengyelekkel 1 05/11/2012
Megvolt az első nap. Fárasztó volt, nekünk is, de főleg a lengyeleknek. De nem baj, mert jólesett, főleg az, hogy fontosnak éreztem magam. Mutattam, meséltem, válaszoltam, vittem.. Segítettem néhány emberen, az egyiket még haza is kísértem, mert az, akinél lakott, hamarabb hazament, róla meg kiderült, hogy nem tudja, kocsmázni akar-e vagy hazamenni. Megijedt, hogy ha kocsmázni megy, nem talál haza utána. Hazakísértem. Utána jutott eszembe, hogy a kulturális különbségek miatt még azt gondolhatja, hogy udvarolok neki [ilyesmikről mesélt Gosia a tegnap]. S most mondjam meg neki holnap, hogy nem udvarolok? Holnap egész nap velük vagyok [ma dolgoztam is egy kicsit délben], és kicsit Karolinaval is kéne üljek, mert ma mind másokkal beszélgettem. Mégiscsak nála laktam márciusban.. és hozott nekem szótárt meg mindent. Úgy örültem neki, mintha legalábbis egy igazi zebrát kaptam volna. A mai bejegyzés nem szól semmiről, csak úgy írok, mert az jó. Jó éjt. Szkoccs 05/09/2012
Wish me luck. Leragasztottam a dobozt, és remélem, egy egész hétig semmi sem jön ki [elő] abból, amit beletettem. Benyomtam szépen az ágy alá, rátettem egy fém dobozt is [ékszerek vannak benne, elég nehéz - sajnos nem arany, csak mindenféle bogyó, gyöngy, kő] meg egy tömb papírt. Nagyon remélem, nem bújik ki semmi belőle. Beletettem a két egyetemet, a pedát, a színházat és a színházi embereket, a félelmeimet, a negatív jövőképeimet, a múlt nehézségeit, a kézfájásomat, a testi és lelki bajokat, a neveletlen és zajos embereket, a hideget és a fáradtságot, minden felelősségtől való félelmemet, a dolgozatokat, szemináriumokat, sőt még a tanárokat is. Egyszóval mindent, amit most épp nem szeretek a világban. Hoppá. Baj van, a rossz történeteket elfelejtettem betenni, de most így gondolatban megpróbálom begyömöszölni azt is. Miután betettem az ágy alá, megírtam D.-nek az smst, hogy le van ragasztva, kész. Ő adta ezt a házi feladatot, mivelhogy ma is végigsírtam az egészet, és cseppet sem voltam kommunikatív. Alig tudott 2-3 mondatot kihúzni belőlem. Egyszerűen olyan sok negatív gondolat kavarodott a fejemben, hogy semmire sem tudtam válaszolni, mert megfoghatatlan volt az egész és értelmetlen volt kimondani. Sírni akkor kezdtem, amikor kb. az 5. percnél kérdezett valamit, és rájöttem, hogy ez ma még csak a második kérdés, és bármennyit gondolkozom, ezzel kapcsolatosan is csak annyi jut eszembe, hogy nem tudom. Ekkor kezdtem el sírni, mert onnan is legszívesebben felszívódtam volna, vagy kifolytam volna az ajtó alatt vagy a le a csapon, valahol. Csak szűk legyen és láthatatlan. Végül sikerült elmotyogni azt, hogy nem akarok többet részt venni a világban, mert minden olyan nehéz, és nem akarok semmit, csak aludni, mert olyankor nem kell gondolkozni a bajokon és olyankor nem érzem ilyen rosszul magam. [Hozzágondoltam, hogy esetleg rosszat álmodok, de azt majd megoldom valahogy, álmot cserélni könnyebb, mint életet.] Az elmúlt napokban [azt hiszem, péntek óta tart az, hogy naponta legalább egyszer, de olyan is volt, hogy 2-3x, sírok] azon töprengtem, mit csináljak magammal, hova tegyem el magam. Valami olyasmit kéne kitalálni, amitől nem leszek még rosszabbul, hanem lehetőleg egy kicsit jobban. Ha csak egy fél centit sikerül felemelkednem, már az is jó[bb]. Beszélgettem az egyik tanárommal erről, ma meg készítettem egy táblázatot. 4 oldal az egész [A5-ös], pluszok, mínuszok. A kolozsvári doktori kapta a legtöbb pluszt, de nem akarom!!! Rájöttem, hogy nem akarom, egy porcikám sem kíván több dolgozatírást. A konferenciákat még annyira sem. És akkor nem változna semmi. Pont ugyanaz lenne, mint most, csak épp kevesebb órám lenne, szabadabb lenne az első évem [de azt megoldanám én mindenféle plusz feladatokkal, egy kis német óra, egy kis tánc, könyvtár kurzus, minttomén], de ugyanúgy túlterhelném magam és 3 év múlva ugyanitt lennék a nagy semmi közepén. A baj csak az, hogy félóránként változik az, hogy melyik opció tűnik a legjobbnak. Néha-néha visszatérek a doktorira, és attól félek, hogy ha egyhamar nem találok valami mást, ami félig ennyire komoly, biztos, akkor utolsó pillanatban megadom magam ennek az opciónak. Pedig nem szabad! Nekem most nem szabad doktorálni. Na de leragasztottam a dobozt, most egy hétig nem foglalkozom problémákkal. Megyek hajat mostni, körmöt lakkozni, aztán meg aludni, mert 6:25-kor találkozom 2 lánnyal meg a tanárnővel, beülünk egy taxiba, s kimegyünk a buszmegállóba álmos lengyeleket várni. Hazavisszük őket, aztán gyorsan beugrom munkába ledolgozni 3 órát, délután 2-től pedig városnézés. Jó lesz. [Vettem egy új lakkot ma este, D. után. Ja és a szobatársam fogta magát s elment Bukarestbe. Én is akarok. Na de legalább nem zavarom azzal, hogy korán kelek, későn jövök.] - 05/08/2012
Ma nincs mit írjak, de szükségem van rá. Nincs mit írjak, mert mindig ugyanaz van: rosszul vagyok, aztán kicsit jobban, aztán megint rosszul. Most eléggé ki vagyok készülve, azért van szükségem az írásra. De nem arról szeretnék írni, hogy mit érzek vagy hogy mik járnak a fejemben. Úgysem jutok sokra. Holnap elmegyek D.-hez, és elmesélem neki, biztos mond valami használhatót. Most csak elmesélem azt, hogy ma is voltam moziban. Nem esett túl jól a film, mert rendőrökről szólt, azoknak a személyes problémáikról és a pedofilos történetekről, amelyeket próbáltak megoldani. Lehet, hogy a zsűri díjazta Cannes-ban, de ez nekem egy olyan időszak, amikor se színházat, se filmet nem akarok nézni, ha felkavar/nem esik jól/gondolkozni kell rajta/elemezni kell. Egyszerűen nem akarok, túl fárasztó. Már nem az van, hogy merg la teatru să mă atingă, nem, inkább ne, inkább legyen kellemesen unalmas, de ne legyenek benne problémák. Elég gondom van nekem belül, nem kell kívül is mindegyre azt lássam. Olyan szomorú az, hogy annyi szomorú ember van a földön. Mindenkinek van valami lelki baja, és nem értem, mi értelme akkor az egésznek. Mit csinálunk? Mitől van ennyi szomorú ember? Ha nem csak 2-3 van, akkor a világgal van baj, nem mi hibáztunk valahol, ami miatt most szenvedünk. Próbálom elutasítani ezt a világot, ami ezt teszi velem/velünk, de nem lehet. Nem lehet a világon kívül élni. Apropó, a mai filmben az egyik rendőr kiugrik az ablakon a végén. Erre is azt mondtam, hogy köszönöm, erre szükségem volt, nem volt elég öngyilkosság körülöttem az elmúlt időben. De úgy néz ki, mégiscsak arról írok, hogy milyen rossz, tehát abbahagyom. Zuhanyzom és lefekszem, hogy tudjak 8-tól lengyelórára menni. Remélem, nektek jobban telik ez a május 8. Tanulás 05/07/2012
Nos, most jobb. Pihentem, sétáltam [amikor hazajöttem, összefutottam azzal a sráccal, és annyira meglepődtem, amikor befordultam a sarkon a lifttől, hogy hirtelen sziát köszöntem], ittam tejet olyan csokibogyós szívószálból. Holnap szemináriumot tartok, de nem érdekel, ha 5-öst kapok, akkor annyit. Utolsó félév, nem számít a média. Meg amúgy is, elég volt ennyi év jegyért való tanulás. Ma felfedeztem a codeacademyt, és elkezdtem tanulgatni a JavaScriptet. Csak úgy. És kaptam csomagot mamámtól, benne sóskával. Szeretem a sóskát, mint ahogy a corcodușt is. Finom, savanyú dolgok. Most meg kellene pihenni egyet, mert fárasztó lesz a hét második fele. Jönnek a lengyelek, jönnek a lengyelek! :) Oszkár és a srácok 05/07/2012
Van egy srác a bentlakásban, aki néhány ajtóval arrébb lakik. Kicsit mintha nem nézne ki rosszul, de nem mondanám azt, hogy tetszik. S mégis, amikor megjelenik, átmegyek hetedikes lányba. Hirtelen azon gondolkozom, hogy áll a hajam, istenem, ez a papucs nem talál a ruháimhoz, jaj, csak ne lássa, hogy nem valami nagyon egzotikus ételt főzök, ó, már megint akkor jön ki a szobából, amikor viszem a szemetet. Épp ma gondoltam rá, az jutott eszembe, hogy biztos magyar, és legközelebb megkérdem szépen, mert elég kedvesnek, barátságosnak tűnik. Aztán vagy másfél órára rá kimentem a konyhába a hagyományos broccolimat megfőzni. Feltettem a gázra, s visszajöttem a szobába, mert párhuzamosan még volt valami dolgom. Egyszer még kimentem, lám, hogy áll, s amikor végül azért mentem ki, hogy hozzam vissza, hát ki van ott? Hirtelen vissza bunăztam románul, elvettem a dolgaimat, elindultam, még visszanéztem egyet a meglepett arcára, s kijöttem gyorsan a konyhából. - 05/07/2012
Alvás után sem a legjobb. Kicsit pihentebb vagyok, de annyi. És ma kiderült, hogy még egy csomagtartót sem tudok kinyitni. A múltkor még az utcán sem tudtam átmenni. És még azelőtt valamikor a kaputelefonnál nem sikerült kicserélni a neveket. Asszem, a gyakorlati dolgokkal van baj. :( Fáradt rossz 05/06/2012
Most épp rossz, de már nem az az ideges rossz. Csak olyan szép csendes, amikor nyugodtan elsírdogálok a sarokban. Rájöttem, hogy lehet úgy sírni, hogy a szobatársam ne vegye észre. Felteszem a szemtakarómat és hangtalanul kiengedem magamból a könnyeim egy részét. Sajnos csak addig működik, amíg eszembe jut valami, ami okot ad a szomorúságra, s akkor gyakran hang is társul a kifakadásomhoz. Fáj a kezem, az éjjel meg ma délelőtt sokat használtam. 4 után feküdtem le, és így is megébredtem 9:10-kor. Valószínűleg azért van most ez a rossz. Amikor fáradt vagyok, könnyebben előjön. De legalább több időm volt felkészülni a főpróbára. Nem előadásról, hanem városnézésről van szó. Csütörtökön jönnek a lengyelek, és 5-en elvállaltuk, hogy megmutatjuk nekik a várost. Én a régi várfalakról, bástyákról beszélek, a Matyi házról, az unitárius és a lutheránus templomról, a Karolina térről, a volt zeneliciről és a polgármesteri hivatalról. A többiek is legalább ugyanennyi dologról, tehát vagy 3 és fél órába telik az egész [a Fellegvárra ma nem mentünk fel, tehát nem tudjuk, pontosan mennyit fog tartani]. A rendes városnézés csütörtökön lesz 2-től. A Szt. Mihály templom bejáratánál találkozunk, ha van kedve valakinek, jöjjön. Pénteken a falu múzeumba visszük a társaságot, oda is lehet jönni. Szombat-vasárnap két kirándulás lesz, busszal megyünk, és vannak még helyek, de fizetni kell, és időben szólni. Tehát ha valaki akar jönni, szóljon [szombat: Torda, Torockó, vasárnap: Segesvár, Viszkri]. A vasárnapot kivettem szabadnapnak, Segesvár túl messze van, nem akarok én 7 órát buszon tölteni. Nem írok most többet, nem megy. If I'm not back again this time tomorrow, carry on, carry on as if nothing really matters. Címtelen, de hosszú 05/05/2012
Végre egy kis szabadidő. Igaz, most is lenne dolog elég, de nem érdekel, majd később. Most csak úgy írok egy kicsit, mert Kierkegaard szülinapja. Boldogot, Søren! Az este jött egy email a pedás groupra. Egyik tanár írta, hogy milyen témák közül lehet választani, hány oldalas kell legyen a vizsgadolgozat meg ilyenek. Csak azt nem írta, hogy ez egyáltalán milyen tantárgy, tanított ő minket ebben a félévben, nem úgy volt, hogy most már csak a záróvizsga van hátra??? Vagy ez a záróvizsgára vonatkozik, és csak 6 oldalt kell írni? Nem igazán értem, és nem merek rákérdezni. Kedden szépen elmegyek a titkárságra, s megkérdem, milyen tantárgyaim vannak, mindenből van-e jegyem, s ha minden rendben, akkor rákérdek a tanárnál. Sokkal jobban vagyok, amióta D.-hez járok, Húsvét előtt kezdett már egész tűrhető lenni, utána viszont kicsit romlott a lelki helyzetem, valószínűleg a közelgő szemináriumok, dolgozatleadások, szesszió, disszertációk meg ilyenek miatt. Feszült vagyok. D.-vel mégis mindegyre a múltról beszélünk, de most megegyeztünk abban, hogy legközelebb a közeljövőt fogjuk megvizsgálni. A múltról úgyis sokkal fájdalmasabb beszélni. Az elmúlt 3 alkalommal végigsírtam azt az 50 percet. Utoljára anyumról beszéltünk, és olyan ijesztően eleven volt az arca, ahogy visszagondoltam rá. Olyan dolgok jutottak eszembe, amelyeket rég elfelejtettem. Mint az, hogy krétával rajzoltunk a földre, bent a házban. És hogy nem szidott meg, amikor eltörtem egy csészét, és akkor sem, amikor elhagytam a pénzt. És amikor kijöttem, akkor is jutottak eszembe dolgok. Például a zörgő virág, amit ő mutatott. Most témát váltok, mert még mindig sírós dolog ez. Sétáltam az este egyik tanárommal, és megbeszéltük a disszertációm szerkezetét. Elég egyszerűnek, megvalósíthatónak tűnik így, csak tudjam is megírni. A csábítóról írok. Remélem, könnyen el tudok majd csábítani vagy 60 oldalt. És a má Láttam ma egy srácot a kukában turkálni. Közben pedig mobilon beszélt. Újabban 9-ig sem tudok aludni. Még akkor sem, ha felteszem a szemtakaróm. Mintha érezné a szervezetem, hogy reggel van, szép idő van, ki kell menni a házból! Ioana, a másik lengyeltanárnő Gosia mellett, egy játékot készít, ezért megkért mindekit, a lengyel csoportot is, minket is, hogy küldjünk el neki egy titkot emailben. Valami olyasmi kell legyen, amiről a többiek nem tudnak, de nem baj, ha megtudják. Lehet dicsekedni is akár. Most azon gondolkozom, mi legyen az a titok... Az jó, hogy nem tudom pontosan hova van eltemetve apám? Vagy az, hogy az egyik ujjamon van két anyajegy? Vagy az, hogy Strasbourgban egy játszótéren aludtam egy éjszaka? Vagy az, hogy egy hónapot Oxfordban tanultam angolt? Vagy az, hogy van egy volt szinte mostoha fiam? Vagy az, hogy második osztályban egy hétig tanultam németet? Vagy az, hogy pilótakeksz szeretnék lenni? Vagy az, hogy tudok 164+ szülinapot [kb ennyi volt utoljára, amikor számoltam, azóta már a Kierkegaard-ét is megjegyeztem]? Ja és végre rávettem magam, hogy elvigyem a szép új cipőmet, amit a tavaly Húsvétkor kaptam, hogy tegyenek rá egy pántot, mert kicsit nagy, és lépek ki belőle. :) Alig várom, járjak benne. :) Csak hova? | RólamEgy éjjel megálmodtam a világ legjobb bemutatkozó szövegét, de persze, mire megébredtem, már csak a hangulata volt meg, a tartalma teljesen hiányzott. Így most csak annyit mondhatok, hogy Oszkár színházat tanul, filozófiát, lengyelt, pedagógiát, írást, önzést és mosolygást. Közben meg néha mesélhetnékje támad, és olyankor keresi a megfelelő szavakat. Ezenkívül meg szeret magáról harmadik személyben beszélni, mert ez egy olyan retorikai eszköz, amely megengedi neki, hogy jókat mondjon magáról anélkül, hogy beképzeltnek vagy egocentrikusnak tűnne. Kereső:Loading
Olvasnivaló:Archívum:May 2012 |
RSS Feed