Ket hete koltozott Varsoba a ferjem. Szerencsejere par nappal azelott a homerseklet felugrott nulla fole. Meg hat en is vittem neki sapkat, salat, amikor utoljara meglatogattam, most meg egy nagy telikabattal vartam a repteren. Mar majdnem ott voltam, amikor hivott, hogy leszallt a gep. Majdnem ott, de nem teljesen, vagy 6 buszmegallora voltam a reptertol. Siettettem volna a buszt, de nem lehetett, igy csak remenykedtem, hogy odaerek, amig leellenorzik a papirjait es megtalalja a csomagjat. En odaertem, o meg elakadt a hatarornel. Elvettek az utlevelet, visszaadtak minden mas papirt, elvittek egy kis terembe, ahol meg vagy 10-15 emberrel egyutt varnia kellett. Par percet, mondta a hataror. A gyakorlatilag ez harom es fel orat jelentett. En kozben megittam par kavet, megettem egy peksutemenyt, es atlapoztam par lengyel folyoiratot. Meg a szomszedlany is felhivott egy adott ponton es amikor megtudta, mi a helyzet, kijott o is a repterre kavezni. Az volt a legerdekesebb, hogy amig ott velem vart, meglatott egy reg latott ismerost, aki pont akkor erkezett egy geppel es valahol Varsohoz nem tul kozel lakik, nem sok eselyuk van igy veletlenul osszefutni. A kis terembe visszaterve, vegul kiderult, azert ultettek be M-et oda, mert nem neztek meg a papirokat, amiket az utlevelevel egyutt a hataror kezebe nyomott. Azzal ert veget a tortenet, hogy amikor a telefonom mar nagyon merult, 6%-os akksim volt, felhivott egy hataror es megkerdezte, hogy ismerem-e a ferjemet (amugy a szamomat M-tol kapta) meg egyeb hasonlo butasagok. Harom es fel ora utan vegre hazavihettem. Persze maris utalta Lengyelorszagot. Lehet, hamarosan koltozunk.
|
|