hianyzik a bukaresti hangulatos osz, mert ott amikor mar hullnak a sokszinu lapik, meg meleg van es sargas napsutes. itt lodzban huvos a szeptember, ha sut a nap, akkor is inkabb feher a fenye, a lapik inkabb barnak, neha sargak, voroset meg nem lattam es nem erzed azt, hogy osz van, mert enyhebb az ido, mint augusztusban, amikor kb 10 fok volt es allando eso. bukarestben osszel neha elfog egy racsodalkozas, hogy telik az ido, valtjak egymast az evszakok, raadasul osztonbol, gondolkodas nelkul, csak egyszeruen tudjak a fak, amikor eljott az ido lapit hullatni (apropo i think of the trees and how simply they let go). itt ha beleszagolsz a levegobe, erzed a telet es emiatt probalom figyelmen kivul hagyni a jeleket, mert irtozom az itteni teltol. oktoberben megyek haza es attol felek, hogy mire visszajovok 21-en, a tel be fog telepedni. vagy kehet, hogy csak megbujik valahol a varos szelenel, mondjuk az ikeanal, lesi, hogy mikor jovok vissza, es amint az megtortent, megmutatja magat es teljes erejebol atolel, aprilisig nem is enged szuszogni. valamelyik nap osztottam ezt a temat egy amerikai ismerosommel (nevezhetem baratnak is, nagyon egy hullamhosszon vagyunk es filmrendezest tanul a hires lodzi filmsuliban), abban egyeztunk, hogy telen inkabb hibernalni kellene. fel kene dobjam a temat munkaban a kovetkezo team meetingen, holnap.
|
|