Szeretem a villamosokat, ha csendesek és nem ráznak. A macskákat is, ha kikapcsolják magukat, amikor kifogytam a játszodhatnékból vagy épp aludni szeretnék. A teát, amikor nem olyan forró, hogy megégesse a szám. A srácokat, amikor ölelnek és nem félek még attól, hogy vége lesz. Az esőt, ha nincs hideg. Magamat, ha épp alszom, rémálomtalanul. A blogomat, ha szépeket írok bele. De mindez nem így történik.
|
|