Kéne írni valamit. De mit, ha most is csak azt tudnám írni, amiről minden más bejegyzésem szól
Néhány nappal ezelőtt rájöttem, hogy valahol bent a lengyelt is feladtam már, csak nem akarom még tudomásul venni. Fájdalmas ez is, mint a régi álmokat, reményeket elveszteni. Jobban fáj, mint egy barátságot feladni, mert olyankor legalább tudok haragudni az illetőre, de a lengyelnél nincs akire haragudni, a nyelv nem tehet róla, a tanáraim sem, csak én, magamra tudok csak haragudni, de azt már csináltam sokáig és nem jutottam vele sehova, az nem segít. Inkább másokra haragszom, az se segít, de így legalább könnyebben eltűröm magam.
Néhány nappal ezelőtt rájöttem, hogy valahol bent a lengyelt is feladtam már, csak nem akarom még tudomásul venni. Fájdalmas ez is, mint a régi álmokat, reményeket elveszteni. Jobban fáj, mint egy barátságot feladni, mert olyankor legalább tudok haragudni az illetőre, de a lengyelnél nincs akire haragudni, a nyelv nem tehet róla, a tanáraim sem, csak én, magamra tudok csak haragudni, de azt már csináltam sokáig és nem jutottam vele sehova, az nem segít. Inkább másokra haragszom, az se segít, de így legalább könnyebben eltűröm magam.