Voltam ma.. először. Egyelőre nem tudom. Hetente kétszer kell járni, s akkor is ki kell fizetni, ha nem tudok elmenni. Szóval a következő foghúzásom sokkal drágább lesz. Remélem, segíteni fog és megéri otthagyni a fizetésem jó nagy részét. Amúgy meg egy néni, valahol 45 körül talán s ma van a névnapja, de ez csak akkor jutott eszembe, amikor a villamossal már csak egy megállónyira voltam itthonról. Már amennyire itthon ez az itthon, de erről nem akarok írni. És arról sem, hogy mennyire nem élet ez az egész és mennyire fölösleges írni s mennyire meg van halva ez a blog és mennyire kár, hogy én még nem. Rosszul vagyok, egyre rosszabbul. Újabban megint naponta kétszer sírok. A tegnap még a lengyel sem segített, sőt, rendesen elszomorított, hogy mennyire nem tudok semmit a többiekhez képest. Visszatérve, olyan fura, hogy most egy nénihez fogok járni. Az eddigiek mindig pasik voltak. És az is furcsa, hogy alig mond valamit. D. már első alkalommal mondott 2-3 olyan dolgot, ami elgondolkoztatott. S nem tudom még, hogy hogy fogom nevezni itt, mert M. nem lehet, akkor még én is össze fogom téveszteni M-szal.