Az út szélén álltam kék sapkámban [apropó majd írnom kellene a sapkákról], amikor megállt egy piros kocsi. Ez is bizonyítja, hogy [a kocsik iránt nem túlságosan érdeklődő] lány vagyok: semmire nem emlékszem, csak arra, hogy piros volt és kétajtós. Számítottam arra, hogy megáll, mert már vagy 5 perc is eltelt amióta ott álltam a napsütésötte 10 fokban, és vártam, hogy elvigyen valaki Segesvárig. A sofőr egy 30 körüli pasi, az anyósülésen pedig egy hároméves szőke kislány. Mondom, hogy hova mennék, a pasi azt válaszolja, hogy sajnos csak ide megy, de én segesvári vagyok? Akkor balavásári? Bukaresti?! Hát mit keresek itt? Igen, és gyakran járok erre? De miért, nem tetszik itt? Érti, érti.. És a telefonszámomat nem adom meg? Biztos? Na jó, rendben. Viszlát.
Volt még olyan régebb, hogy felvettek, és útközben valamikor elkérték a számomat, de így, hogy fel sem vesznek, csak megállnak, hogy elkérjék, na ez új. El kellene gondolkoznom azért.. mert ha ilyen fukarul bánok a telefonszámommal, akkor sosem lesz barátom. Azt mondta valaki nemrég, hogy majd elküld egy könyvet, ami arról szól, hogy hogy kell férjhez menni, és abban azt írja, hogy pl. minden héten meg kell ismerni legalább 5 férfit. Ez a piros kocsis pasi vajon számít vagy csak az számít, akivel még találkozhatok?
Volt még olyan régebb, hogy felvettek, és útközben valamikor elkérték a számomat, de így, hogy fel sem vesznek, csak megállnak, hogy elkérjék, na ez új. El kellene gondolkoznom azért.. mert ha ilyen fukarul bánok a telefonszámommal, akkor sosem lesz barátom. Azt mondta valaki nemrég, hogy majd elküld egy könyvet, ami arról szól, hogy hogy kell férjhez menni, és abban azt írja, hogy pl. minden héten meg kell ismerni legalább 5 férfit. Ez a piros kocsis pasi vajon számít vagy csak az számít, akivel még találkozhatok?