| When people whisper in Portuguese it's just as mysterious, mondja a dal, én meg az utolsó oldalakra gondolok, amit Ricardo Reisből el kellene már olvasni, mert megígértem, hogy ma-holnap, a terapeutámnak meg hogy hétfőn. Felfedeztem ezt és tecc, a kezem meg fáj megint vagy még mindig, sőt, most a bal is. A torkom, szemem, lelkem nem mondom, ez már megszokott, habár a kezem is, csak nem tudom, azt mintha jobban sajnálnám, mert írni néha jó, néha szeretek vagy csak szükségem van rá, nyelni, látni, érezni viszont ritkán jó. Aludni kéne, mint a macskák vagy mint medvék télen. Erről a bipolar bear jut eszembe s már megint sírok. Nem jó netezni, nem jó lenni, dögöljön meg, aki kitalált. És lehetőleg én is, mielőbb. | 
|
