Ma elmentem a művészeti múzeumba. A rendesbe, nem a kortársba [majd oda is el akarok]. Előbb végignéztem a román vallásos műveket, majd a rendes románokat, aztán negyven perc alatt átvillámlottam az európai festményeket és szobrokat, ez utóbbi rész amúgy a legvégét leszámítva elég boring volt, na de a végén, amikor már nagyon elegem volt belőle, rámnézett egy Renoir tájkép, rögtön utána egy Pissaro, volt Monet is meg ilyenek, de a legeslegjobb az a Rodin volt. Mondjuk nem vagyok meggyőződve, hogy valóban Rodin készítette az a néhány szobrot, ami itt ki van állítva, még akkor is, ha a Le Baiserből elvileg készített vagy négyet, nem hiszem, hogy itt lenne az egyik. Na de a Tonitzaban, Bababan és a többiben nem kételkedem. Pallady nem jött be, kopott, fásult. Theodor Amannak a gyülömcseinél nagyon éhes voltam. Grigorescutól kirázott a hideg. [és Babatól is, de nem emlékszem már a címekre] Brancusinak a Prométeusza egy ovális valami, aminek van egy csúcsa és egy kiálló része, ami kicsit hasonlít egy fülhöz. Ja és a veil helyett evilt olvastam egy adott ponton. És megtudtam, hogy a strasszok már a 16. században divatosak voltak. A 18. századi román katonák pedig irtó jól nézhettek ki. Ha valaki elém állna ma egy olyan ruhában, hátraesnék tőle, az biztos. Kardok nem voltak [tévesztem a múzeumot; kardokat, tőröket máshol kell keresni - erről egy észak-angol kastély jut eszembe mindig]. Még volt közben egy csomó gondolatom, de nem jut most eszembe és rohannom kell fogorvoshoz.
|
|