Megismertem egy lanyt, akinek a pasija ket eve ongyilkos lett. A ferfiak sikeresebbek. Gyakran nem orulok annak, hogy nekem ez sem sikerult, de neha igen. Es legtobbszor csak siman kizarom ezt a fejembol. Azt viszont nem ertem, hogy tudja valaki tultenni magat egy ilyesmin es mondjuk nekialljon ruhakat tervezni ugy, hogy ket even belul mar a London Fashion Weeken is megjelenjenek a ruhai. Ezt nem ertem. Ez nekem nem megy. Betegszabin voltam 2016 masodik feleben, kb 4 honapot. Korhazban ezuttal nem, csak itthon a kutyammal, es az jo volt, aludtam, olvastam, setaltam, filmet neztem, jartam sportokra, kifestosoztem es tanultam uj dolgokat. Kozben meg folyton azon gondolkoztam, hogy oke, ez a munka engem kikeszit [mert most kivetelesen minden mas rendben van, csak ezen a teren vannak bajok], de mi mast tudnek en csinalni vagy mi mast szeretnek en csinalni. Mindig oda lyukadok ki, hogy semmit. Csak ulni/fekudni es nem csinalni semmit, ezt szeretnem. Mint ma. Zsufolt hetvegem volt, pentek este szulnapi buli, szombat delelott gyors korhazlatogatas a szulinapossal, mert orakig hanyt es mar nem volt egyeb otletunk, este pedig ujabb buli ujabb idegenekkel. Farasztanak az emberek, foleg ha idegenek. Faradt vagyok, nincs energiam es folyton a betegszabirol almodozom.
|
|