Az ev utolso napja es nyugodt vagyok. Sotet van kint, a karacsonyi fenyeimet bekapcsoltam, a tavolbol petardahang szol, a kutyam a labamnal bobiskol. Reg volt olyan, hogy lelkesen neztem szembe az uj evvel. 2017 jo lesz. A legutolso jo evem 2009 volt. Azota alig elek, a rossz es a nagyon rossz kozott. Nemreg kezdtem kilabadozni es most mar bizalommal megyek bele az uj evbe. Uj ev, uj elet. Ez most igy lesz. Persze, nem vonalszeruen huzodik meg a hatar a rossz es a jo kozott, mar egy ideje dolgozom ezen es meg messze nincs vege a rossznak, de latom, hogy tartosan felfele tart a gorbe. Kialakitottam olyan szokasokat es korulmenyeket magamnak, amik segiteni fognak, hogy jo iranyba haladjak. Lett egy csaladom, haromtagu, hamarosan 4, sot remelhetoleg 5 tagu lesz. Van egy laza terv, par opcio, ami kozul valaszthatunk, es par biztos pont, amire tamaszkodni tudok. Ez hianyzott eddig, es haragszom is rendesen mindenkire, aki segithetett volna, de nem tette. Majd elmulik, de meg nem. Ujabban sokszor merges vagyok, mintha a szomorusagot felvaltotta volna a harag. A terapeutam szerint ez jo, hagyjam csak. En nem elvezem,nagyon faraszto, de legalabb produktivabb vagyok, mint ha passziv, szomoru es kiszolgaltatott lennek. Remelem azert hamar elmulik, es elvezhetem az uj evet. Reg nagyon reg megbeszeltem egyik kedves baratommal, hogy ha 2017-ig nem hazasodunk ossze senkivel, akkor elvesz felesegul. 2 honapja vagyok ferjnel, nem o lett a szerencses, de par napja, amikor felhivott, gondoltam eszebe juttatom az egyezsegunket (gondolom mar reg megfeledkezett rola). Vegul megsem tettem meg valamiert.
|
|