Kedd és szerda hivatalosan szabad, de sikerült kivennem a hétfőt is, így 5 napig pihenhetek. Kettő már letelt, és még mindig nagyon fáradtnak érzem magam, pedig végig itthon voltam, olvasgattam, aludtam, simogattam a macskákat, különböző csokiféléket ettem, filmet néztem. Szóval csak semmi fárasztó dolog, s mégsem pihentem még ki magam. De hát érthető, mert az elmúlt 3 hét iszonyatos volt, napi 13-15 órákat dolgoztam, a hétfőt és a csütörtököt leszámítva, amikor elsiettem az én kedves pszichológus nénimhez, akitől a legutolsó alkalommal kaptam egy.. növényt, valamit. Egy ágat, amin piros bogyók vannak. Azt mondta, nem tudja, mi az. De nem is fontos, elég az, hogy kaptam valamit, ami szép és ami meglepett és ami karácsonyfa helyett jó lesz. Mert ugyebár Bukarestben maradtam, és egyedül töltöm a karácsonyt a tesóm macskáival, karácsonyfa és ajándékok nélkül. Na meg főtt kaja meg házi süti nélkül. De ez sem baj, mert az én döntésem volt. Azt hittem, sokkal nehezebb lesz. A tegnap délelőtt nehéz is volt, rámtört a szokásos, de aztán kimentem egyet, sétáltam a tó partján, néztem, ahogy szánkóznak a gyerekek a tó oldalán lefele, ahol én is szánkóztam kiskoromban, amíg még élt anyum. Aztán hazajöttem, és azóta tiszta jól megvagyok. Még táncoltam is egyedül, ugróköteleztem [ezért jó földszinten lakni] és énekeltem, pedig azt tényleg nem szoktam. Most este meg beszélgettem egy jót Sefával és mosolyogva fogok elaludni. Holnap pedig karácsony és megyek vásárolni egyet. Meg kéne lepnem magam is valamivel. Egy könyvet akartam venni, de a beszélgetésünk alatt Sefa megrendelte a címemre a kedvenc szerzőjének egyik könyvét, román fordításban, természetesen. Majd veszek valami mást. És a családnak is kéne vásárolni ajándékokat, mert ha karácsony előtt nincs idő, akkor majd pont karácsonykor.
Remélem, ti is legalább ennyire jól érzitek magatokat a napokban és szépen telnek az ünnepek. Teljenek.
Remélem, ti is legalább ennyire jól érzitek magatokat a napokban és szépen telnek az ünnepek. Teljenek.